A volt NDK területén fekvő Szászországban elfogott Matthias D. a gyanú szerint a lakhatás biztosításával hozzásegítette a Nemzetiszocialista Illegalitás (NSU) nevű terrorcsoportot ahhoz, hogy tagjai hamis személyazonosságot használva, rejtőzködve éljenek.

A karlsruhei szövetségi ügyészség közölte: D.-t konkrétan azzal gyanúsítják, hogy 2001-ben és 2008-ban egy-egy lakást bérelt az NSU tagjai számára. 2003-ban albérleti szerződést is kötött a neonáci ideológiát valló csoport egyik tagjával, aki álnevet használt a szerződésben.

A hatóságok szerint az NSU 1999 óta elkövetett tíz gyilkosságot és végrehajtott két bombamerényletet, amelyekben összesen 23 személy sérült meg. A csoport a tevékenységét mindenekelőtt bankrablásokkal finanszírozta, a neonáci gyilkosok legkevesebb tizennégy bankot raboltak ki. Az NSU tevékenységét nem a hatóságok tárták fel, a neonáci halálbrigád létére és tetteire az után derült fény, hogy az idén november elején a csoport két tagja öngyilkosságot követett el, egy harmadik pedig feladta magát. A halálbrigád áldozatai közül kilencen külföldi származásúak voltak, nyolc török és egy görög kisvállalkozó.

A hatóságok pedig már 1998-ban felfigyeltek a csoport tagjaira, a militáns szélsőjobboldali szubkultúra tagjaiként tartották számon őket, de a gyilkosságok ügyében nyomozva nem a neonáci színtér felé indultak el. A nyomozó hatóságok így „a jobb szemükre vaknak bizonyultak” – írja a német sajtó. Hibák sorozatát követte el a belső elhárítás is, amelynek számos informátora, beépített embere van neonáci körökben, a terrorszervezetet mégsem sikerült leleplezni.

A német sajtó is melléfogott. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című vasárnapi lap összeállítást közölt a gyilkosságokról szóló tudósításokról, beszámolókról. A lap önkritikusan megjegyzi, hogy maga is a „törökbüfé-gyilkosságok” (Döner-Morden) címszó alatt tárgyalta az eseteket, ahogy a legtöbb sajtóorgánum. A lap szerint a korabeli beszámolók azt sugallják, hogy a gyilkosságok a török származású kisebbségben jelentkezett konfliktusból adódó leszámolások lehettek, a körülmények ismerői pedig hallgatnak, védik az övéiket. Az oknyomozó újságírókat legfeljebb teával kínálják, információt nem adnak. A kérdésekre hallgatás a válasz, „a törökök párhuzamos világa, ahová igen nehéz beférkőzni, védi a gyilkosokat” – idézte a lap a Der Spiegel egy 2006-os riportját.